Pontosan 5 hónapja, 29 napja és 17 órája töltöm az egyéves önkéntes szolgálatomat Pratoban, Toszkánában, Olaszországban. A szervezet ahol dolgozom, az egyik nagy természetvédelmi szervezet, a Legambiente irodája.

Mi, önkéntesek, főleg gyerekekkel foglalkozunk, táborokat szervezünk, de az én feladatom a partnerszervezetekkel való kapcsolattartás és az e-mailek figyelése is.

Nem fogok hazudni, nagyon nehéz volt eljönni otthonról, szerintem nem is lehet erre felkészülni rendesen. Emlékszem, hogy az indulásom napján a külföldi turisták rajtam nevettek a repülőtéren, annyira keservesen sírtam, amikor el kellett búcsúznom mindenkitől, és arra is, hogy az úton végig azon gondolkodtam, hogy jó döntés volt-e eljönni. De rájöttem, hogy életem legjobb döntése volt, és ez az első egy év az életemben, amit végre értelmesen töltök el, hiszen otthon nem tudtam mit akarok kezdeni magammal.

Kicsit kettős ez az egész, hiszen rengeteg új barátot szereztem, mégis néha nagyon egyedül vagyok. De az EVS erre is jó. Megtanít, hogy jobban bízzál magadban és hogy egyedül is értékes vagy. Sokak szerint a program azért hasznos, mert utána szuper munkát találhatunk, de nekem még ennél is többről szól: kitalálni, hogy mihez akarok kezdeni az életemmel és hogy milyen ember akarok lenni felnőttként.

És ha már most haza kellene mennem, akkor is nagyon hálás lennék, hiszen már ezalatt a pár hónap alatt is sokat változtam és már nem is tűnik olyan ijesztőnek a jövő!

Rosta Judit