Sok sztereotípiát olvashatunk a finnekről (zárkózottak, szótlanok stb), de én most igyekszem őket egy másik megközelítésből is bemutatni nektek. A bizalom számukra egy fontos alappillér, az alábbi 3+1 pontban pedig meg is osztom veletek tapasztalataimat ennek kapcsán. Íme az én viszonylag szubjektív listám.

Jokamiehenoikeus azaz a ’minden ember joga’

Finnországban bárki szabadon sétálhat, síelhet, biciklizhet akár más földjén is, ha egyáltalán nem, vagy (most figyeljetek!) minimális járulékos károkat okoz. Díjmentesen és engedély nélkül kirándulhatok egy éppenséggel más tulajdonában lévő erdőben. Magánkertekre azért ez nem érvényes, de magyarként akkor is nehéz elképzelni a szituációt. Mit szólnátok, ha mondjuk a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban leverném a sátramat ott, ahol éppen kedvem tartja? Persze Finnországban is eleget kell tenni számos megkötésnek, de alapvetően a természetjárók nagyobb bizalmat élveznek itt, mint bárhol máshol a világban. Tiniként nem gondoltam volna, hogy egyszer a kék áfonya gyűjtögetése legalább annyira fel fog villanyozni, mint egy Volt fesztivál... Alig várom, hogy szezon legyen és az ifjúsági centrum körüli erdőbe beszabaduljak a cuki nyírfa kosárkámmal!
Najó, ugorjunk a következő pontra, mielőtt nyugdíjba mennék...

Pontosság

Elkéstél egy finn ismerősöddel előre megbeszélt találkozóról? Akkor azzal a lendülettel el is ástad magad... De legalábbis hosszú időbe fog telni, míg újjá építed a renomédat, mert itt már a pár perc késés is óriási tiszteletlenségnek számít. Mi hétfőnként szoktunk heti megbeszéléseket tartani a foglalkozásvezetőkkel, és jaj annak, aki innen elkésik! Ha reggel 8 órára van leegyeztetve valami, akkor abban biztos lehetek, hogy az el is kezdődik pontban 8-kor. Sem előbb, sem később. Én imádom, hogy ennyire megbízhatóak a finnek az időpontokat illetően (is)! Ja, és azt említettem már, hogy a vonatkésés errefele csak egy városi legenda?

Becsületesség

Legjobb tudásom szerint Finnország az egyetlen olyan állam, ahol maradéktalanul, határidőn belül fizettek vissza második világháborús jóvátételt (300 millió dollárt a Szovjetúnió részére, függetlenül ennek jogosságától). Van még kérdés? Ami pedig engem illet, bármire is kaptam ígéretet finnektől, eddig sosem csalódtam. Ha szavukat adják, hogy segítenek költözni vagy éppen mosógépet szerelni, akkor az 100%-ra úgy is lesz! Ha valamit nem tudnak biztosra mondani, azt kertelés nélkül egyébként is közölni fogják: NEM. Ez az egyenes attitűd amúgy óriási segítség egy kis költségvetésű kiruccanásnál, mikor szóba jön a couchsurfing vagy épp a blablacar. Jóval délebbre, mediterrán régióban velem például már megtörtént, hogy blablacar sofőrünk az utolsó pillanatban (repülő indulás előtt) bájosan megüzente: mégsem ér rá. Na ettől Finnországban nem kell tartani!

+1 Az iskolák

Széles körben elismerik a finn oktatási rendszer sikerességét, ahol a kulcsszó a bizalom. Nincs mit hozzáfűznöm ehhez a cikkhez, egyetértek minden szavával.

Őszintén szólva még bőven tudnám folytatni a listát vidéki sajátosságokkal (zár nélküli postaládák és bejárati ajtók, utólagos fizetés a könyvesboltban, kerítés nélküli kertes házak), de úgy döntöttem megmaradok egy emészthető olvasmánymennyiségen belül. Viszont nem bírtam megállni, hogy ezt a tegnap készült képet ne rakjam be. A hétfői megbeszélésünk rendhagyó módon kezdődött – a szóbeszéd igaz, a finnek tisztelik egymás privát szféráját. Nézzétek csak hogyan állnak sorban! Nem szokatlan látvány ez a buszmegállókban sem. :)

Szőke Dorottya