Már harmadik hete vagyok - nem teljes jogú, de - lakosa Lisszabonnak és teljes erőbedobással igyekszem az integrálódás felé. Ezt persze kissé megnehezítheti pár meglepő tényező, nevezzük cultural difference- nek, de hát fő a tolerancia meg a türelem ugyebár.
És itt meg is érkeztünk első napirendi pontunkhoz - amihez aztán tényleg kell türelem - és ez nem más, mint a sorban állás. A „leugrom a boltba fél kiló paradicsomért, 5 perc és jövök” itt úgy néz ki, hogy tényleg leugrasz, felkapod a parit, aztán a sorban végiggondolod az összes receptet, amit készíthetsz belőle a töltött paprikától a ratatouille-ig, elvégzel két meditációs gyakorlatot és 25 perc múlva már otthon is vagy. A vicc az, hogy előtted senki nem siet vagy ideges, egyedül te gondolod azt, hogy minden megpenészedik a kosaradban, mire sorra kerülsz.
A másik nagy kedvencem a Halley üstökös, értsd: metró. Körülbelül egyforma gyakorisággal figyelhetők meg, de a metrót még le is késheted, ha a platform rossz végében várakozol, mivel a maximum két kocsi csóvája nem ér ám végig, simán lehet, hogy 75 év várakozás után még futnod is kell, hogy felpattanhass.
Ezért is, én általában inkább a közlekedés gyalogos formáját választom, ami kitűnő alkalmat ad néhány számítógépes játék imitálására. A lényeg, hogy ki kell kerülni a kihelyezett csapdákat (kutyasz*r) és el kell tudnod dönteni, mikor mehetsz át az úton (az, hogy piros vagy zöld a lámpa nem segít). Ha valamelyiket elrontod sanszi, hogy vesztesz egy életet, jobb esetben csak a méltóságod.
Persze mindezekkel nem panaszkodni akarok, inkább rámutatni, ilyen apróságok, hogy kimozdíthatnak a komfortzónánkból, na meg, hogy szeretni mindig a furcsaságokkal együtt szeretünk; az én város iránti rajongásom is így töretlen.
Sok szép képért instán követni ér: bekadurden
Dávid Rebeka
Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS - European Voluntary Service) az Erasmus+ program keretén belül 17 és 30 év közötti fiataloknak nyújt lehetőséget arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön önkéntes munkát végezzenek.