Mozgalmas francia hét, van miről mesélnem nektek! Az iskolákban őszi szünet van, így nem volt meghívásunk országunkat bemutatni. Úgyhogy sokan vettek ki szabit, ennek köszönhetően az iroda elég foghíjas volt, aminek én felettébb örültem. A wifi rendesen működött, így csiszolgathattam a Magyarország prezentációmat (ami mellesleg egyre jobban tetszik), tanulgathattam hozzá a francia magyarázatokat.

Csütörtökön aztán mi is elkéretőztünk, a két itteni legjobb barátommal megindultunk délnek. A célpont: Chantilly, telekocsival. Korai kelés, de nem probléma. A sofőr srác nagyon szimpatikus volt, készségesen részletezte, mit érdemes megnézni a városban, meg úgy általában Amiens környékén. És kapaszkodj meg, mindezt angolul! Mondta, hogy meglepő, milyen kevesen beszélik ezt a nyelvet náluk, hevesen bólogattuk, és nem győztük dicsérni, hogy ő egy kitűnő ellenpélda.

A település pedig egyenesen lélegzetelállító! Elsőként a lovardát és az ahhoz tartozó múzeumot tekintettük meg. Gyönyörű paripák, érdekes videóanyagok, régi szerszámok sora. Közvetlenül mellette egy hatalmas pálya – a mai napig is rendeznek lóversenyeket rajta, meglehetősen impozánsak a körülmények egy tízezres városkához képest.

De a java így is délutánra maradt: a kastély és az azt övező gyönyörű park. Nehéz eldönteni, melyik volt csodálatosabb a maga nemében. Egyik oldalról az emberi alkotókészség nagyszerűsége, a gazdagság hihetetlen megnyilvánulása, másfelől pedig a természet harmóniája, a béke és nyugalom idillje nyűgözött le minket, remélem, a képek tükrözik valamelyest.  De a magyar szó ebben az ocsúdott állapotban sem kerülte el a figyelmem, végre honfitársakkal találkoztam, két mondatban üdvözöltük is egymást.  

A kikapcsolódás után szombaton fontos napunk volt, a Café Europe nevű eseményen jelentünk meg egy elég komoly kis standdal. Kvízekkel, földrajzos játékokkal, ajándékokkal igyekeztünk minél több embert elérni. Jó lehetőség volt a franciát gyakorolni. Sok fontos személlyel kellett fotózkodnunk, de hát annyi baj legyen. Jövő héttől talán már én is az ismert emberek közé fogok tartozni, hiszen interjút adtam! Persze nem az országos televíziónak, csak a régió egyik újságának, viszont franciául. Az újságíró beszélt angolul, de én megerőltettem magam, és az ő nyelvén nyilatkoztam, ami szinte maradéktalanul sikerült is. A céljaimról, motivációmról és az itteni munkáról beszéltem vele. És ennek tetejébe még a főnökasszony meg is dicsért a fülem hallatára, hogy azért engem ajánlott riportalanynak, mert rajtam látja a legnagyobb fejlődést és a töretlen elkötelezettséget a francia terén. Hát köszi, ez jól esett, tudom mi a célom, nem (csak) üdülni jöttem.

A hosszú hétvégére még egy kis szervezői tevékenységet is végeztem, a szemináriumon megismert önkéntesek közül ketten meglátogattak minket. Gyönyörű idővel ajándékozott meg minket a sors, úgyhogy verőfényes napsütésben tündökölt a katedrálisunk, nagy sétákat is lehetőségünk volt tenni. Vasárnap este nagy főzősdit csaptunk, 13 emberre készítettünk tésztát parányi kis konyhánkban. Köszi EVS, most már tudom, hogy kooperáljunk 2 négyzetméteren egy ekkora kaliberű projektet. Hétfőn aztán a Halloween partyba is ellátogattunk, egész jó kis sminkkel támadtam meg a táncparkettet, Jokernek maszkírozott ciprusi önkéntes kollégám. A zene frenetikus volt, az egyik helyi francia haverom volt a DJ, így még számokat is kérhettem.

Hát azt hiszem, ennyi volna egyelőre. Az idő sajnos rohan, kevesebb, mint két hónapom maradt a nagy francia kalandomból. Jövő héten újra jelentkezem!

Kordé Krisztián