A munka kellemes volt, de semmi extra. Igyekeztem minél több francia szófordulatot megcsípni az anyanyelvi beszélők közegében. A francia kollégákat is rendszeresen zaklatom „ezt hogy mondjuk” és „amazt használhatom-e így” jellegű kérdéseimmel. A szókészletem szépen fejlődik, és azon vagyok, hogy változatosan fogalmazzak. Élvezem a nyelvtanulást, talán életemben először, hisz látom az értelmét. De sajnos a megértéssel még mindig gondok vannak. Magabiztosan prezentálok, könnyen megértetem magam, viszont ha beszélgetésbe elegyedek, nehézségekbe botlom. Ez sajnos könnyen elveszi a kedvem, pláne, mikor a többiek ugyanazt a mondatot felfogják, amit én nem. Pedig videókat nézek, reggelente bekapcsolom a tévét, nyitott füllel közlekedek, de úgy látszik, nekem ez megy nehezebben. Na sebaj, majd megjön az áttörés.

Legalábbis remélem, mert kevesebb, mint egy hónapunk maradt. Ez a stressz kezd ránk nehezedni. Többségünk még mindig nem tudja, mit szeretne a program után csinálni.  Én személy szerint nagyon szeretnék visszajönni még legalább egy fél évre, ugyanis új egyetemet csak szeptembertől kezdek. Úgyhogy már jó néhány jelentkezést küldtem különböző munkákra, és az EVS-hez hasonló programokra.  Visszajelzés sajnos még nincs, és kezdek idő szűkében lenni.

(További képekért kattints a képre.)

Ez nem akadályozott meg abban, hogy ellátogassak Rouen-be vasárnap szlovén, holland, észt és osztrák kollégáimmal, méghozzá előbbi autójával. Kellemes időben barangoltunk a régi városnegyedben, aminek igen elragadó atmoszférája van. Ebéd gyanánt életemben először kipróbáltam a Subway szendvicsezőt, nem is csalódtam. Délután múzeum volt a program, és hazaindulás előtt visszamentünk a főtérre, ahol a hatalmas katedrális (hihetetlen, hogy a régióban minden jelentős városnak van egy) előtti karácsonyi vásárt fedeztük fel. Hozzá kell tegyem, az amiens-i nekem jobbat átjön. Egyébként Franciaországban ez alatt nem csak forralt bort és desszerteket kell érteni: édességek és komolyabb ételek hatalmas kavalkádját, óriáskereket, majálisra emlékeztető körhintákat és gépeket a gyerekeknek. Persze rengeteg emberrel és ötletes díszvilágítással. Úgyhogy, van mit csodálni, egyetlen problémám a karácsonyi hangulattal, hogy ez az ünnep fogja számunkra program végét jelenteni.  Mondjuk a családot már jó lenne újra látni. Viszont szerencsére jövő héten újra vendégeim lesznek, két nagyon jó barátom látogat meg, és visszatérek Párizsba egy napra.

De ez a következő bejegyzésem lesz, azt hiszem, mára ennyi volna a betűszórásból. A bientôt, azaz a közeli viszont látásra!

Kordé Krisztián