Különbségek a szőnyeg alatt

by János Kamilla

2015. október 15. - F. Ági

11921676_1083325498345895_72058240067366384_n_1.jpg

Az EVS egyik velejárója, hogy a munkatársakkal nem csak együtt kell dolgozni, hanem együtt is kell élni velük. Ennek több fázisa van. Eleinte minden újdonság viccesnek tűnik. Első nap megkaptam a szobámat, elkezdtem elrendezni a ruháimat és a személyes holmimat és lassan felfogtam, hogy most nem csak nyaralni jöttem, hanem ez lesz az otthonom egy évig.

Fokozatosan megtanultam, mik a lakás szabályai és hogyan tudok idomulni a lakótársaim szokásaihoz. Ez nagyon szórakoztató, mert még csak most költöztem ide és minden kedvesebbnek tűnik az újdonság fényében. Érdekes viselkedésformákat figyelhettem meg és könnyedén vettem  furcsaságokat, mert ha volt is valami ami zavart, egyszerűen  nem foglalkoztam vele, mert úgy éreztem, hogy egy évet ki lehet bírni úgy is, ha vannak dolgok amik nem tetszenek.

A második fázis az volt, amikor elkezdtem tanulmányozni a részleteket. Bár azt hittem, nem olyan hosszú ez az egy év és majd szép lassan megszokom a dolgokat, később rá kellett jönnöm, hogy ez nem így működik. Előbb utóbb annyira idegesítővé válnak a lakótársak szokásai, hogy nem lehet tovább bírni és muszáj megbeszélnünk, hogy kit, mi zavar otthon. Időről időre, mikor felhalmozódik bennünk a sok apróság, ami miatt már a hajunkat tépjük, összeülünk és közösen keresünk megoldást a békés együttélésre.

Kicsit később megint elkezd az ember rugalmassá válni és egyszerűen elsiklunk a problémák felett. Olyan kellemetlen néha szemtől szembe elmondani a másiknak, hogy nem tetszik, ahogy a lakást használja és legyen szíves kicsit felvenni az itthoni szokásokat. Néha talán meg is sértek vele valakit, mert úgy tűnhet, hogy a kultúrájával van problémám és ezt támadásnak veszi. Náluk otthon így szokás és én most azt mondom, hogy ez így nem jó. Nem csoda, ha kínos lesz a hangulat egy-egy ilyen beszélgetés után.

12083879_1105932609418517_2110606413_n.jpg

Ezért egy idő után feladjuk az ilyen diskurzusokat és elkezdünk mi változtatni a dolgokon. Nem baj, hogy vannak lakótársak, akik még sosem mosogattak el, majd én megcsinálom, nem is kell erről beszélgetni, csak lépjünk túl az egészen. Mondjuk megint én vettem wc papírt és megint én takarítottam ki a konyhát, de nem baj, majd jövő héten biztos megcsinálja valaki más. Megint csak engem zavart, hogy rendetlen a fürdőszoba, most kitakarítom, hátha észreveszik, és legközelebb jobban figyelnek rá, hogy megtartsák a rendet. Hetekig, vagy akár hónapokig is várhatok rá, hogy a lakótársak változtassanak a viselkedésükön, hogy könnyebb legyen együtt élni, de sajnos ez nem vezet sehova.

Egyszerű a szőnyeg alá söpörni a kulturális különbségeinket és úgy tenni, mintha mindez nem számítana, de sajnos az elmúlt négy hónap tapasztalatai alapján be kell vallanom, hogy mindez téveszme. Bizony az egyetlen hosszútávú megoldás, ha néha leülünk és részletről részletre megbeszéljük, hogy kinek mi szúrja a szemét. Nem könnyű és sokszor sértő az ilyen beszélgetés, de teljesen megéri, hiszen egymást tanítjuk és fejlesztjük vele. Feszült légkörben együtt élni pedig végképp nem érdemes. A béke a legfontosabb, de őszinte, nyílt beszéd nélkül hiába várunk rá.

János Kamilla

Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS - European Voluntary Service) az Erasmus+ program keretén belül 17 és 30 év közötti fiataloknak nyújt lehetőséget arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön önkéntes munkát végezzenek.

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr847968164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mokos Béla 2015.10.15. 12:27:57

Küldő szervezetként a FIVE a részéről nagyon büszkék vagyunk Kamillára.

Mónika Gallyas 2015.10.15. 17:46:44

Anyaként én is büszke vagyok Kamillára.