Jönnek, mennek, én meg itt maradok

János Kamilla

2015. október 19. - F. Ági

12115905_10153691538774931_5190096961807656196_n.jpg

Éljük a mindennapjainkat, bejárunk dolgozni, néha elmegyünk ide-oda segíteni, de minden rutint felrúg, amikor megérkeznek a projektjeink résztvevői és egy hétig vagy még hosszabb ideig csakis velük foglalkozunk. Idejönnek, összekuszálják a jól kialakított, megszokott ritmusunkat, aztán elmennek és csak a végtelen űrt és a boldogságot hagyják maguk után.

Nekem személy szerint a legnehezebb, hogy a projektek után egy kis csalódottságot érzek. Minden alkalommal felfedezek egy újabb hibát vagy hiányosságot magamban és egyre többször kell megkérdőjeleznem magam, a személyiségem és a viselkedésem. Néha már abban sem vagyok biztos, hogy alkalmas vagyok arra, hogy emberekkel beszélgessek, egy csoportot vezessek, vagy problémákra keressek megoldásokat. Mikor elkezdtem az EVS-t, azt gondoltam magamról, hogy egy önazonos, tapasztalt, rugalmas és lelkiismeretesen dolgozó ember vagyok, aki majd könnyedén veszi az akadályokat, főként a munkahelyen. Nos be kell vallanom, hogy tévedtem.

Az önazonosságom ott bukott el, hogy néhány csoport vezetője szóvá tette a csereprogram során, hogy nem értik miért akarok ennyire megfelelni és jól teljesíteni, és miért nem adom csak önmagam. Miért akarok túl jól teljesíteni akkor is, amikor nem is nekem kellene felelősséget vállalnom a programért? Eddig azt hittem, hogy önmagamat adom, de most észre kellett vennem, hogy valóban álarc mögé bújok, amikor egy-egy csoportot irányítok, vagy csak beszélek hozzájuk. Rengeteg energiát fektetek be, de a végén semmit sem kapok vissza. Ez azért baj, mert látják rajtam, hogy nem vagyok teljesen őszinte és így ők sem mutatnak tiszteletet, ami miatt én elvesztem a türelmem, elkezd kicsúszni a kezemből az irányítás, aztán a végén csak csalódott leszek. Következő alkalommal pedig már az elejétől fogva kedvtelenül állok hozzá és így még kevesebb sikerrel zárul a program, ami a maradék lelkesedésemet is elveszi. Ezt a lavinát pedig jobb megelőzni azzal, hogy lazábban kezelem a résztvevőket, a programokat és saját magamat is, így legközelebb sokkal magasabb minőséget tudok produkálni, sokkal kevesebb energia befektetésével.

11229690_444666799050321_7144472954239413307_n.jpgA másik nehézség az, hogy a projektek során mindig megnyílok egy csomó idegen ember előtt, ők elteszik a szívem egy darabját, magukkal viszik és amikor elmennek, csak üressséget és hiányt érzek. Mert persze megszerettem őket, sok új dolgot tanultam tőlük, összebarátkoztunk, aztán elmentek és bele kellett törődnöm, hogy talán soha többé nem találkozom velük. Ráadásul idén ősszel három ilyen projektünk van és még csak az elsőn vagyunk túl.

Szívből remélem, hogy sikerül ezekből az új tapaszalatokból használható tudást faragnom és gyakorlati változást elérnem, mert hatalmas szükségem van rá. Gyökeresen megváltozott a véleményem magamról és talán soha nem álltam még ilyen őszintén és kritikusan a tükör elé. Nehéz időszak ez, de érzem, hogy minél nagyobb a kihívás, amit teljesítek, annál boldogabb ember leszek.

János Kamilla

 Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS - European Voluntary Service) az Erasmus+ program keretén belül 17 és 30 év közötti fiataloknak nyújt lehetőséget arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön önkéntes munkát végezzenek.

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr397989777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.