A visszatérés öröme

by Vörös Anna

2015. november 06. - anita.z

11667314_10206921282379463_8382827061038523972_n.jpg

A rövidtávú EVS-emet Gaziantepben, Törökországban töltöttem. A búcsúpartimon megkérdezte a főnököm, nem lenne-e kedvem még tíz hónapig az ő egyesületénél önkénteskedni. Igent mondtam, és két hónap kihagyás után, október 31-én ismét itt találtam magam.

Ami elsőnek eszembe villan, ahogy mindenki örült, ujjongott. Többen is kijöttek értem a reptérre, újra megöleltem mindenkit, és bár két hónap nem olyan sok, azért mégis szorongtam kicsit, mi lesz, ha a többiek már nem olyanok, mint előtte. Persze az önkéntestársaim teljesen újak, mások, de már velük is jól összeszoktam

A bejegyzést ugyanannál az íróasztalnál írom, ami nyáron is az én tulajdonom volt. A kilátás egy dzsámi, egy nagy park fákkal, a másik oldalon baklava – és döner kebap árusok. Itt semmi sem változott.

Ezen a héten csak tréningjeim vannak; mit várok az új EVS-től, a többiektől, magamtól, csapatmunka tréningek, mennyire bízom a másikban, rá merem-e bízni magam csukott szemmel, miközben végigvezet a lakáson. Ilyesmik.

Még csak ismerkedés, helyismeret. A hosszútávúak közül én vagyok az „öregróka”, ami húszévesen egészen különös érzés. A gyerekprojekten csak én voltam itt már régebben is, ezért érzem, hogy talán picit többet is várnak el tőlem.

Egyik célom, hogy a gaziantepi utcagyerekekkel foglalkozzunk, hogy valamelyest kiemeljük őket az itteni gettók világából, ahol aki nem üt vissza elég erősen, azt megalázzák, megverik, kinevetik. Kiderült, hogy pár másik önkéntes már bele is vágott egy ilyen akcióba; hétfőn, az első tréningek után, az első nap után máris köztük találtam magam.

Lepukkant, koszos utcákon mentünk végig, az emberek bámultak minket, zaj volt, sötét sikátorok nyíltak a félig-meddig főútnak nevezett valamiből. A helyzet iróniája, hogy pár sarokkal odébb egy jólmenő magániskola van, ahová a gazdag szülők gyerekei járnak – és bizony nekünk ott is van projektünk. Délelőtt a szép iskolai környezet, délután kicsit arrébb a gettó. Jobban szeretem az utóbbit, de ez egyéni vérmérséklet.

Szóval ahogy szorosan egymás mellett sétáltunk, az egyik sarok mögül elkezdtek gyerekek szaladni felénk, és üvöltöttek hátra a többieknek. Csak rohantak, egyre többen és többen, olyan húszan lehettek. Szakadt, szürkés, foltos ruhákban, papucsban, kinek mije volt. Akadt olyan fiú, aki nem jött oda, tízévesformák pár méterre tőlünk cigarettáztak.

Körbeálltunk, táncoltunk, énekeltünk. Számomra mindig döbbenetes élmény, hogy ezek a gyerekek, árvák, betegek, szegények mennyire ki vannak éhezve arra, hogy valaki rájuk mosolyogjon, szóljon hozzájuk. Nem várnak többet, csak egy icipici figyelmet.

A gettó másik végében felnőttek verekedtek, néhányan sötéten méregettek minket, kocsik húztak el mellettünk ügyet sem vetve a gyerekekre. Szeretem a nehéz, emberpróbáló helyzeteket, ezért nem ijedtem meg, sőt, élveztem a rizikót.

Egy ilyen munka, ilyen környezet megköveteli az együtt dolgozó önkéntesektől, hogy nagyon-nagyon erős, összetartó közösséget alkossanak. Muszáj bíznod azokban, akikkel együtt mész be egy gettóba, vagy akár egy árvaházba. Hogy nem hagynak cserben, ha baj van. Akkor még csak két napja voltam ezekkel az önkéntesekkel együtt, de éreztem, hogy befogadtak, hogy kicsit jobban figyelnek rám, mivel az utcagyerek projekt nekem még új.

Elmenni nehéz volt; ránk akaszkodtak, volt aki elsírta magát, szó szerint le kellett ráznom sok gyereket a karomról…

Hát így telnek az első napok; napközben kávézgatás, városnézés, ismerkedés, délután az utcagyerekek. Persze a változatosság gyönyörködtet, vagy micsoda…és ez még csak egy új kezdet.

Vörös Anna

Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS - European Voluntary Service) az Erasmus+ program keretén belül 17 és 30 év közötti fiataloknak nyújt lehetőséget arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön önkéntes munkát végezzenek

 

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr458054766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.