Családi utazás

by Kordé Krisztián

2016. november 15. - anita.z

Hihetetlen, de megint elszállt egy hét, újra jelentkezem. Persze, kivel ne repülne, ha nem a szeretteiddel. Számomra igen fontos vendégek érkeztek Amiensbe kedden, méghozzá édesanyám, testvérem és nagynéném. Úgyhogy az iroda közelébe se mentem, már jó előre elkértem ezt a hetet. Ellenben újfent idegenvezetőnek álltam.

15034149_1196902753690914_1255585204_o.jpg

Szerencsések voltunk, ragyogó napsütésben bóklászhattunk a centrumban, megcsodáltak és dokumentáltak minden szép épületet, gyönyörködtek a kirakatokban. De persze a csúcs a főtér volt a katedrálissal – hát azzal nehezen tudtak betelni. Bent egy gyertyát is gyújtottunk halottainkért. Késő délután nagybevásárlást tartottunk, anyukám vett nekem egy rakás dolgot, ami fontos a mindennapi életemben, de én sajnáltam rá a pénzt. Úgyhogy most már van fakanalam, egy éles késem, lábosom, aranyos kis bögrém és sok egyebem.  Este aztán visszatértünk a szállásra, megtámadtuk a konyhát, a kiadós zacskós húsleves után megkíséreltünk egy paprikás krumplit készíteni - közben Mary, a görög kolléga barátom ismerkedett családommal. Hát, ízre végül nem igazán hasonlított, de finom volt, és a francia kolbász sem bizonyult olyan rossznak. A feketeleves ez után érkezett, gyönyörűen „elszállt” a fűtés és a meleg víz. Nem elég, hogy parányi szobámban négyen nyomorgunk, a hideggel is küzdenünk kell, hát nem aludtunk jól… Két éjszakát töltöttünk így, aztán fogtuk a bőröndöket, irány Párizs. Délelőttünk címszavakban: korán kelés, 20 percet késő buszjárat az állomásra, rohanás a vonatra. Koppra az indulás percében pattantunk fel, áldottuk is a jószerencsénk, 2 percig. Amíg rá nem ébredtünk, hogy ez bizony üres, és nem mostanában megy Párizsba, ellenben onnan érkezett, úgyhogy rossz vágány. A jegyek így ugrottak, és 3 órával később érkeztünk a fővárosba.

14963440_1196902763690913_1820734424_o.jpg

Egészen vasárnapig voltunk itt, és ezek a napok bőven kárpótoltak minket. A városháza, a Szajna-part, a Champs-Élysées és a Diadalív mind gyönyörű. A Notre-Dame-mal viszont vetekszik az amiens-i katedrálisunk, ebben egyetértettünk a többiekkel. Csak a Louvre-ban eltöltöttünk fél napot, telefonom szerint 6 km-t tettünk meg, és még így sem sikerült teljesen bejárni, eszméletlen mennyiségű kincs van itt összegyűjtve. De a Mona Lisa-val azért lőttem egy szelfit! Az abszolút csúcs persze az Öreg Hölgy volt. Megnéztük kivilágítva is (videóm Instagramon: krisztian.korde) és a tetejére is felmentünk. Aminek borsos ára van, mind euróban, mind 3 óra fagyoskodás formájában, míg kivárjuk a liftet a különböző szinteken. A látványt megpróbálhatnám ecsetelni, elmondanám, hogy milyen bámulatos, de ezt igazából látni kell.

A város az első perctől a szívembe lopta magát, órákat kóboroltunk fáradhatatlanul minden nap. Nagyokat ettünk, sokat nevettünk és bőszen kerestük a közvécéket (még applikációt is letöltöttem). Rengeteg féle etnikum teszi színessé a lakosságot, de mind kedvesek, úgyhogy a „francia emberek bunkók” sztereotípiát ki lehet dobni az ablakon, jóval mosolygósabbak honfitársaimnál. Üzleteltem is az árusokkal, próbáltak ők mindent ránk sózni, végül egy Eiffel-tornyocskát alkudtam le és vettem meg. Jó vételnek bizonyult, nem kicsi és csak drágábbért láttam a boltokban.

Azért az éjszakában is képviseltük magunkat öcsémmel, épp a városban ünnepelt egy román erasmusos csajszi Amiensből, s mivel elég jóban vagyunk, meghívott minket is. Házibuli 5 románnal, akik mind szívélyesen fogadtak minket. Kicsit a városba is kimentünk, de nem mentünk messzire, amit így utólag sajnálok, de kellemes este volt.

És ahogy a helyem fogy élményeim ecsetelésére, úgy szálltak el ezek a napok is, hirtelen vasárnap reggel találtam magam, az ágyból szemlélve, hogy kis családom elutazáshoz szedelőzködik. Ők korán reggel repültek haza, én pedig maradtam még egy napot mielőtt visszatértem városkámba. Meglátogattam a történelmi múzeumot és Napóleon nyughelyét, amire nem maradt előtte nap időnk. Mindkettő lenyűgöző volt, ide is ingyen mehettem be 26 éven aluli európai állampolgárként. Fegyverek, páncélzatok és egy hatalmas kiállítás a két világháborúról, erre is órák kellettek volna. Ahogy egyedül bolyongtam a sorok között, rám nehezedett a többiek hiánya. Eddig fel sem fogtam, mennyire jó, hogy itt voltak, egyáltalán, hogy ilyen jó kis famíliám van. Hirtelen magányosnak éreztem magam, és nem is tudtam többé élvezni a fővárost. Bolyongtam azért becsülettel, ki tudja mikor jöhetek vissza, és annyi mindent látni kéne. Kora este hazabuszoztam, jóval olcsóbb árért, és próbáltam visszanyerni a kedvem, sikertelenül. A gondokat tetézte, hogy a fűtés otthon még mindig hiányzott, így hideg szobában tértem nyugovóra, a többiek pedig már újra több száz kilóméterre voltak öt centi helyett. De hétfőtől újra iroda, újra nyüzsgés, úgyhogy nem lesz idő önsajnálatra. Hisz ez egy csodálatos hét volt.

Kordé Krisztián

Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS - European Voluntary Service) az Erasmus+ program keretén belül 17 és 30 év közötti fiataloknak nyújt lehetőséget arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön önkéntes munkát végezzenek.

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr9111962287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.