Képzeljétek, a héten Csillagkapuba léptem és hazaugrottam Budapestre három napra (nem önszántamból, helyzet volt)! Ez persze egyáltalán nem hosszú idő, de arra elég volt, hogy egy óriási kontrasztot keltsen bennem az otthoni és a ”finn életem” között. Magyarországi gyorsvizitem emlékeztetett arra, hogy mennyire is részemmé váltak a finn hétköznapok. Az alábbi, szintén gyors gondolatmenetemben felsorolom nektek azokat az apróságokat, amelyektől úgy gondolom: egy kis darab belőlem már finné vált.

• Ha belépek egy házba, kérés nélkül már veszem is le a cipőmet az ajtóban
• Integetek a busznak a megállóban, ha fel szeretnék rá szállni
• Egy kis (hó)zápor vagy vihar nem lehet akadálya egy szuper kirándulásnak – nincs olyan, hogy rossz idő!
• Hiányolom a szaunákat a lakásokból és mindenféle intézményekből
• Csodálkozom ha nem kapunk csoportos kedvezményt minimum három buszjegy vásárlásakor
• Kiakadok, ha nem tudok ott csatlakozni  jelszó nélküli wifire, ahol éppen szeretnék!
• Ha megfáztam, a legjobb gyógyírnek a lékúszást tartom (a tél elmúlta után szintén a tóban való lubickolást, akkor is ha az még csak 13 fokos)
• Nehezen állom meg, hogy ne toldjam meg még egy múminos bögrével a kollekciómat
• Meglep, ha ki kell nyomtatnom bármilyen jegyet vagy számlakivonatot, itt minden elektronikus (a legtöbb helyen még a receptek is)
• A kávészünet a hétköznapok legszentebb pillanatai, annyi annak, aki ilyenkor megzavar munkával!
• Az étkezések mit sem érnek vajas kenyér nélkül! Legyen szó milánói makaróniról vagy lazac saliról, a kenyér mindig ott van a tányérom mellett! (amúgy az egy pohár tej itt nem csak a reggelinek, de az ebédnek & vacsorának is kötelező tartozéka, viszont én jó ideje leszoktam már a tejről) 

  

• Elvárom, hogy a vonatok minimum 140 km/h sebességgel közlekedjenek
• Nem tartom ördögtől valónak a rénszarvasos hot dog bódét. A piros orrú Rudolf cuki misztériuma hamar leomlott a lappföldi utam után. Ne értsétek félre, imádom a rénszarvasokat, de itt olyan természetes őket megenni, mint nálunk a marhát vagy a csirkét.
• Meglep, ha vidéki településekre mennek rendszeres buszjáratok - EVS-esként egyetlen opciód van Finnországban, ha egy kis községben vagy: stoppolás!
• Kacagok egy jót magamban amikor a magyarok arról panaszkodnak nekem, hogy milyen hideg van tavasszal, ”csak 20 fok”!
• Soha nem olvasom el a Kalevalát, a finnek sem teszik:)
• És végül, de nem utolsó sorban: teljesen természetes, hogy bárhol, bármikor lepacsizhatok az IGAZI Mikulással! Akár tavasszal is városnézés közben!

Szőke Dorottya