Február 1-jén kezdtem el a 6 hónapig tartó önkéntes projektemet az édes kis vidéki finn község, Virrat közelében. Indulás előtt sok kérdés kavargott bennem: jófejek lesznek az új munkatársaim? Valóban testhez álló lesz a projekt? Hozzá tudok érdemben adni a jelenlétemmel a szervezetem munkájához? És úgy egyáltalán: tényleg jó ötlet itt hagynom a tutibiztos budapesti munkámat az önkénteskedésért?!
A két hónappal ezelőtti önmagam vállát most megkocogtatnám, és széles, magabiztos mosollyal mondanám neki, hogy IGEN, szuper ötlet! Egy kis lelki biztatás ugyanis ilyenkor mindig jól jön, amit részben amúgy a Messzelátó Egyesület, a küldő szervezetem meg is adott az indulás előtti tréningen. A praktikus információk átnyálazásán kívül a többi külföldre induló önkéntessel is tudtam találkozni. Azt hiszem kijelenthetem, hogy közös volt bennünk a motiváció: létrehozni valami újat, aminek során nem csak mi adunk, hanem kapunk is. Tapasztalatot, nyelvtudást, új kihívásokat és persze az utazás élményét. Gyakori tévhit, hogy az önkénteskedés csak és kizárólag jótékonykodásból áll. Az EVS azért ennél sokoldalúbb.
Egy olyan ifjúsági centrumban töltöm az EVS projektemet, ahova főleg iskolai csoportok érkeznek és ahol rengeteg program közül lehet válogatni. A nyugisabb kézműves vagy túrázós lehetőségeken kívül extrémebb területen is kipróbálhatják magukat a gyerekek: íjászat, (jég)falmászás, kalandpálya a magasban vagy éppen a jeges tóban való merülés. Többek közt ezeknek a programoknak a lebonyolításában segítek finnül.
Sokat tanultam már ez alatt a 2 hónap alatt is, nem igazán akarom, hogy vége legyen. Ha valaki azt mondja nekem még otthon, hogy az alábbi kép az én első EVS-es élményeimet ábrázolja, el sem hiszem!
Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS - European Voluntary Service) az Erasmus+ program keretén belül 17 és 30 év közötti fiataloknak nyújt lehetőséget arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön önkéntes munkát végezzenek.