Hát akkor elérkeztünk ehhez a ponthoz. Ez az utolsó bejegyzésem, igyekszem összefoglalni a 4 hónapot egy oldalban, gyanítom, nem lesz könnyű.

Túlzás lenne azt állítani, hogy érkezésemkor pontosan tudtam, mi vár itt rám. A jövendőbeli szállásom, pontos munkám, kollégáim mind-mind kérdőjelek voltak. Első alkalommal kerültem távol a családomtól ilyen hosszú időre, „hátrahagytam” barátaimat és a focit is. Egyedüli magyarként Amiensbe érkeztem.

Mindig is Ady Endre volt a kedvenc magyar költőm. Rajongva olvastam a verseit, vele kerestem Istent, átéltem az avaron haldokló héja szerelmét és végül belenőttem a föl-földobott kő szerepébe is.

Lassan félidőnél vagyok és hazamegyek karácsonyozni (na meg vizsgázni). Aztán visszajövök, majd megint haza és utána valószínű megint el... Már nem is egyszerűen feldobott kőnek érzem magam, hanem inkább pattogó gumilabdának egyre növekvő amplitúdóval. 

A munka kellemes volt, de semmi extra. Igyekeztem minél több francia szófordulatot megcsípni az anyanyelvi beszélők közegében. A francia kollégákat is rendszeresen zaklatom „ezt hogy mondjuk” és „amazt használhatom-e így” jellegű kérdéseimmel. A szókészletem szépen fejlődik, és azon vagyok, hogy változatosan fogalmazzak. Élvezem a nyelvtanulást, talán életemben először, hisz látom az értelmét. De sajnos a megértéssel még mindig gondok vannak. Magabiztosan prezentálok, könnyen megértetem magam, viszont ha beszélgetésbe elegyedek, nehézségekbe botlom. Ez sajnos könnyen elveszi a kedvem, pláne, mikor a többiek ugyanazt a mondatot felfogják, amit én nem. Pedig videókat nézek, reggelente bekapcsolom a tévét, nyitott füllel közlekedek, de úgy látszik, nekem ez megy nehezebben. Na sebaj, majd megjön az áttörés.

Az EVS- nek számos előnye van. Lehetőséget ad, hogy akár nullán álló bankszámlával és üres pénztárcával is nekiindulj az ismeretlennek. Nem kell aggódni a repjegy, a szállás miatt és még zsebpénzt is kapunk (tehát ha valaki az anyagiakra hivatkozik, miért nem utazik, az rossz kifogást választott). Azaz minden adott, hogy felkerekedj és megismerj egy új országot, kultúrát, nyelvet.
Most viszont nem erről fogok írni, hanem az EVS munkát érintő részéről, vagyis az önkénteskedésről.

Örömmel jelentem, a francia élet újfent csodálatos! Talán emlékeztek, múlt héten kicsit döcögött a szekér, a betegségem rányomta a hangulatomra a bélyegét. De kilábaltam, és újfent hasznosan telt az időm. A munka terén is kedvező tendenciáról számolhatok be, a legpörgősebb, legnehezebb, de mindazonáltal legjobb perióduson vagyok/vagyunk túl. Miért? Mert rengeteget beszélhettem franciául, sok embert elértünk (talán az EVS  motiváció magját is elültettük bennük), s végre angolul beszélő diákokra bukkantunk.

Ébredés a Csipkerózsika-álomból. Azt hiszem, így lehetne summázni a hetemet. Kicsit visszarángattak a földre a körülmények, megtépáztak, megpörgettek, aztán odébb rúgtak. Persze, nem hagyom magam, próbáltam pozitív maradni, meglátjuk, ebből a bejegyzésből is lejön-e.

Oké, hogy nagyon jó itt lenni végre Lisszabonban és november közepén is húsz fokban, pulcsiban mászkálni, de a napsütéses órák nagy részét egy átlag hétköznap mégsem a tengerparton töltöm. Hanem a számítógép előtt az irodában. Persze ez egyáltalán nem olyan véresen komoly és lélekölő, mint ahogyan hangzik.

Hihetetlen, de megint elszállt egy hét, újra jelentkezem. Persze, kivel ne repülne, ha nem a szeretteiddel. Számomra igen fontos vendégek érkeztek Amiensbe kedden, méghozzá édesanyám, testvérem és nagynéném. Úgyhogy az iroda közelébe se mentem, már jó előre elkértem ezt a hetet. Ellenben újfent idegenvezetőnek álltam.

Amikor az ember lánya nyaralni megy, mindig nagyon izgatott. Megvan a must do lista, miket kell kipipálni, hova muszáj elmenni, miket kell enni-inni. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elkényeztetni magunkat, szórni a Monopoly money-t és ismételgetni, hogy megérdemeljük, nyaralunk, nem fog örökké tartani. Nos, az EVS azért kicsit más tészta. Fél évig élni valahol tök más kategória, mint egy bécsi adventi vásáros kiruccanás.

Mozgalmas francia hét, van miről mesélnem nektek! Az iskolákban őszi szünet van, így nem volt meghívásunk országunkat bemutatni. Úgyhogy sokan vettek ki szabit, ennek köszönhetően az iroda elég foghíjas volt, aminek én felettébb örültem. A wifi rendesen működött, így csiszolgathattam a Magyarország prezentációmat (ami mellesleg egyre jobban tetszik), tanulgathattam hozzá a francia magyarázatokat.