#100újélmény

Akiket gyönyörködtet a szép

by János Kamilla

2015. október 26. - F. Ági

img_2757.jpg

Puglia jelenleg Olaszország egyik legszegényebb régiója. Bár én ezt a mindennapi élet során nem igazán vettem észre, főleg kelet-európai szemmel nem látom, hogy haldokolna. De hol az igazság? Miért költöznek el innen a fiatalok és aki itt marad, azt mégis mi tartja itt? Túl sok a kérdés és egyedül már nem találtam rájuk választ, ezért megkérdeztem egy helyi barátomat, mit gondol a megye múltjáról és jövőjéről.

Az észak olaszok gyakran lustának és munkakerülőnek titulálják a délieket, ami rosszul hangzik, de sajnos kicsit igaz. Ezt saját magamon is megtapasztaltam, hiszen már 5 hónapja itt élek az olasz csizma sarkának legdélebbi csücskében és észrevettem, hogy idomultam a környezetemhez. Nem azt mondom, hogy a tenger közelsége és az itteni életritmus lustává tett, hanem egyszerűen más lett fontos. Fontosabb, hogy olyan emberekkel legyek - és egyek -, akikben teljesen megbízhatok és ők is bíznak bennem. Fontosabb, hogy unalmas dolgok helyett szépeket lássunk, mint például a tenger, a több száz teljesen különböző strand és erdő, vagy a régi romos őrtornyok egy-egy domb tetején. Fontosabb, hogy teljesen át tudjuk adni magunkat a pillanatnak. Ez közhely, de most megtapasztaltam, hogy mennyire igaz. Nem könnyű felfedezni az értéket, a szépséget, a gyönyört ezekben az apró és egyszerű dolgokban. De ha mégis sikerül, akkor értjük meg igazán, miért érdemes itt élni.

Pugliában 4000 éve élnek emberek és valamiért mindig úgy érezték, hogy érdemes itt maradni. Pedig nincs itt az ég világon semmi. Csak a tenger, az olívafák, tészta, maffia, omladozó öreg házak, virágzó kertek és kiváló cukrászdák. Ez önmagában kevés lenne egy lakosságnak, hogy itt tartsa őket, főleg annak ellenére, hogy nincs munka, kevés a fizetés, egy sör minimum 2 euró, a hétvégi piacon a farmer pedig 20.

Sok fiatal költözik el a középiskola vagy az egyetem után Rómába, vagy külföldre. Akik beszélnek angolul valami csoda - vagy kivételes szorgalom - folytán, azok szinte mind elhagyják Salentot. A helyiek néha panaszkodnak, hogy a régió haldoklik, mert ha a fiatalok nem maradnak itt, akkor nincs következő generáció aki életben tartaná a megyét. De mégis ha körülnézek, pezseg az élet, minden héten van valami mulatság és megünneplünk egy Szent Valakit és ilyenkor az emberek elkocsikáznak abba a városba ahol épp a festa van, csak, hogy egyenek egy szál helyi sült kolbászt vagy egy tányér tésztát. Valahogy benzinre, sörre és jó ételekre mindig van pénz.

img_2764.jpgSaját kútfőből idáig jutottam el Pugliát illetően, ezért megkérdeztem Massit, őslakos helyi barátomat, hogy mit gondol a dél olaszok lustaságáról, az elköltözésről és az itt maradásról. Először is: az itteniek eredetileg nem voltak munkakerülők, de a XVI.-XVII. században a spanyolok megszállták Nápolyt és a régiót és rossz hatással voltak a helyi morálra, így ellustultak a helyiek. A másik fontos dolog, hogy akik keményen dolgoznak északon, azok nagy része innen délről vándorolt oda, tehát nem az emberek lusták. De bizony, hiába szorgalmas az ember, ha ennyire szépen süt a nap. Ha jó az idő, akkor inkább a természetnek hódolunk, mint hogy dolgozzunk; nagy melegben jobb a tengerparton lenni vagy hűvös erdőkben sétálgatni. És, hogy miért nincs munka vagy fejlődés? Mert ez Európa széle, itt nincs folyó, vagy nagyobb város és a közlekedés és szállítás is nehézkes.

Néhány éve elindult egy folyamat, ami Salentot egy kis európai Kaliforniává varázsolná, főként a turizmusba kapaszkodva. Ez egy nem hivatalos mozgalom, de mindenki számára egyértelmű, hogy van mögötte némi politikai háttértámogatás, hiszen ha a régió fejlődik, az mindenkinek jó. Massi személyes véleménye - és álma -, hogy Salento egy olyan föld legyen, ahova nem kell importálni alapvető szükségleteket, hanem képes önmagát ellátni. Sajnos jelenleg e tekintetben a csizma sarka egyáltalán nem független és ez nem jó.

A régió jövője az emberek személyes prioritásán áll vagy bukik. A magas képzettséggel rendelkezőknek többnyire a fizetés és a kozmopolita, konzumerista életstílus elérése a cél, ezért elköltöznek innen, mert itt ez lehetetlen. De aki itt marad, az azért marad itt, mert fontosabb neki a természetközeli élet, mint a karrier, “a civilizáció sötét oldala”, a nagyvárosok. Vannak akik a “nyugatias” létformát megpróbálják összeegyeztetni a salentino élettel, de ez többnyire inkább nevetséges próbálkozás, mint a környék fellendítéséért vívott harc.

A másik sarkallatos - és talán legfontosabb - pont a jövőt illetően, hogy mennyit változott a család jelentése az elmúlt 40 év alatt. Korábban a fiatalok példaképei az apák és az anyák voltak, de a mai fiatalság nem igazán mutat tiszteletet a szülők felé úgy, mint régen.  Massi szerint egészségesebb volt az a társadalom, melynek magja a család volt, mert a család megtanította a fiatalokat a helyes prioritás kialakítására. Ezt rombolta le az utóbbi fél évszázad kapitalizmusa és konzumerizmusa.

Most, hogy itt élek és én is kicsit salentina vagyok, felelősséget érzek Salentoért és szeretném minden tehetségemet és tudásomat arra fordítani, hogy ez a gyönyörű megye ne tűnjön el a feledés homályában. Hálás vagyok Pugliának, hogy itt lehetek és, hogy feltárta előttem minden szépségét. Szívből remélem, hogy megtartja magát olyannak, amilyen most, hogy még sokáig élvezhesse az emberiség ezt a gyönyörű félszigetet és a vele járó életérzést.

János Kamilla

Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS - European Voluntary Service) az Erasmus+ program keretén belül 17 és 30 év közötti fiataloknak nyújt lehetőséget arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön önkéntes munkát végezzenek.

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr518022872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mokos Béla 2015.10.26. 15:59:46

Kedves Kamilla! Milyen jó lenne, ha a nálunk, Gödön tartózkodó külföldi EVS önkéntesek is ilyen jól és érthetően írnának rólunk és a mi vidékünkről Kíváncsi lennék, hogy ők hogyan látnak minket és látnak-e ilyen mélyre hatóan, mint ahogy az a legutóbbi bejegyzésedből kiderül. Várjuk a következő remek bejegyzésed!
süti beállítások módosítása