A hétvégén beszélgettem izraeli drúz szírrekkel, törökökkel, franciákkal, arabokkal, homofóbokkal, rasszistákkal, jól informáltakkal és kívülállókkal. És ez még nem minden.

Éppen hogy csak véget ért az előző ifjúsági csere, már érkezett is a következő csapat. Izrael, Németország, Tunézia, Franciaország és Olaszország küldte hozzánk nemzetük legjavát. Sajnos a tunéziai csapat nem kapott vízumot - feltehetően az elmúlt hetek eseményeit követő szigorúbb ellenőrzések és hosszabb procedúrák miatt - így nem képviseltetik magukat, de így is vagyunk elegen, ha szabad ilyet mondani. A program témája a vallások közti különbségek megértése és egymás elfogadása, Európán belül és kívül egyaránt.

Miután mindenki bemutatta röviden az országát, automatikusan kialakult egy szabad beszélgetés az aktuális helyzetről. Hamar túlléptünk azon, hogy az ISIS nem követi a Koránt megfelelően és aki csatlakozik hozzájuk az nem is muszlim, a keresztények sem jobbak, de amúgy sem kéne általános következtetéseket levonni egyik vallással kapcsolatban sem, de azért van miről beszélgetnünk és nem biztos, hogy egyeseknek nem fog fájni.

Lövöldözés

A múltheti projektünk utolsó napján egyperces csenddel tisztelegtünk a terrortámadások áldozatai előtt. Ma ebéd közben jutott el Poggiardoba az információ, hogy Törökország lelőtte az orosz katonai légierő egy gépét. Akkor leültünk a muzulmán törökkel, a németországi macedónnal, az izraeli arabbal, az izraeli szír drúzzal, az olasszal és a franciával, hogy szabadon elbeszélgessünk arról, hogy tulajdonképpen mi is történik körülöttünk.

Nap mint nap látjuk magunk fölött elrepülni a katonai repülőgépeket, ezért a mai hírek igencsak erősen hatottak ránk, mert teljesen valósnak éreztük. A beszélgetés könnyedén indult, átlagos világbéke elméletekkel dobálóztunk, megállapítottuk ezredszerre is, hogy a muszlimok nem terroristák és hogy egyik nemzetet vagy vallást sem lehet általánosítani és közösen, egyetértésben kell a problémákra koncentrálni.

Érdekek

De mit tehetünk mi? Ülünk a szobában, a nemzetközi szeretetről és elfogadásról beszélünk, miközben az országaink egymás embereit gyilkolják politikai vagy vallási indokokkal takarózva. Könnyű a felelősséget a vezetőkre, elnökökre és diktátorokra kenni és őket hibáztatni ártatlan emberek haláláért. Érdekes szituáció, mikor kényelmes körülmények között nagyon okos érveléssel meggyőzzük egymást arról, hogy mennyire jól informáltak vagyunk, illetve mennyire tisztán és széles látókörrel gondolkozunk, de hova vezet mindez? Mindenki rábólint, hogy olaj-érdekek miatt állnak háborúban a közel-keleti országok, de igazából mi vásároljuk meg az olajat és ezért kifizetődő az egész olaj-háború. Tehát a kérdés az, hogy érezzük-e magunkat rosszul amiért autókkal közlekedünk és megvásároljuk az üzemanyagot, aminek minden cseppjéhez vér kötődik?

Rasszizmus

Arról nem is beszélve, hogy az egész konfliktus egyik legérdekesebb mellékterméke a rasszizmus lett, ami a projekten belül is sajnos észrevehető. Lassanként kialakulnak szép kapcsolatok törökök, arabok, németek és palesztínok között, de mégis ketté kellett választani a törökök szobáját a hostelban politikai és vallási különbségek miatt. Ha 28 éves nyílt gondolkozású fiatalok nem képesek egy hétig együtt élni saját nemzetük fiaival, akkor mégis mikor fog politikai egyetértés születni? Természetesen nem szeretnék általánosítani, de ez a személyes ellentét igencsak megrázó volt.

Terror, homofóbia

A franciák nagyra értékelték, hogy mindannyian együtt érzünk velük a terrortámadásokkal kapcsolatban, de amikor a melegekre terelődött a téma, teljesen homofób viselkedést tanusítottak és egy egész kicsit sem voltak hajlandóak hátralépni. Képtelenek voltak elfogadni, hogy a melegek is lehetnek ugyanolyan értékes emberek, mint a nem melegek, hiszen “ez egy nem “normális” viselkedésformához vezet és semmilyen szinten sem szabadna támogatni őket”.

Megoldás

Miután mindenki kellőképpen össze volt zavarodva, beültünk a kávézóba és hallottuk a hírt, hogy Tunéziában 11 ember veszítette életét egy felrobbantott busz miatt. Most pedig elmegyünk vacsorázni és reménykedünk benne, hogy a projekt végére találunk valamilyen megoldást, vagy legalább csak ötleteket a megoldásra, hogy aztán megírhassuk azt egy szép levél formájában és elküldjük az Európai Uniónak. Akkor talán elégedetten hátradőlhetünk abban a hitben, hogy mi mindent megtettünk a szebb jövőért. Én pedig hálás vagyok, hogy szervezőként részt vehetek ezen a programon, hogy a saját fülemmel halljam és a saját szememmel lássam mindezt.

Viva la revolution!

János Kamilla