Szinte hihetetlen, hogy már 10 hete indult a 100újélmény blog, annyira hamar elrepült ez az idő. Ezzel együtt elérkeztem az EVS-em feléhez, a napokban ünnepeltem meg a hatodik itt töltött hónapomat.

Tegnap elmentem biciklivel egy tengerparti városba, ahol még sohasem jártam, és ahogy végignéztem a lassú naplementét, átgondoltam mi is történt velem ez alatt a fél év alatt. Megtanultam egy ősi salentoi kosárfonási technikát, meg tudok különböztetni ötven féle tésztát és nagyon sok olasz ételt. Most már tudom, hogyan kell falafelt készíteni és azt is tudom mi a különbség az arab és a zsidó ételek között. Kipróbáltam és működött, mikor egy ötven fős ifjúsági cserén kellett workshopot tartanom és egyedül kellett beszélnem egy ekkora csoporthoz. Figyeltek rám és hatékonyan dolgoztunk együtt, ezért elgondolkodtam azon, hogy esetleg később trainerré fejlesszem magam és ez legyen a munkám. Rájöttem, hogyan érdemes a főnökömmel és a munkatársaimmal kommunikálni és miért fontos fenntartani a jó viszonyt egymás közt. Felfedeztem, mi az ami nem tesz boldoggá és elkezdtem csak az igazán fontos és lényeges részletekre koncentrálni, miközben folyamatosan figyelem a teljes képet a lehető legszélesebb perspektívával. Megtanultam az emberek valóságát látni, nem csak kívülről nézni őket, megtanultam igazán szeretni azokat akik szeretnek engem és azokat is akik kevésbé. Ez után a hat hónap után bármit elképzelhetőnek tartok. Alig várom a folytatást, a további kalandokat és a véget nem érő tanulást.

És az egyik legjobb dolog az egészben, hogy ezt a rengeteg élményt megoszthattam a kedves olvasókkal a 100újélmény blogon keresztül. Köszönöm a figyelmet, remélem hallunk még egymásról!

János Kamilla