- Két napod van dönteni, és egy hét múlva indulsz.
- De Orsi! Az se tudom, mi az az EVS.
- Küldök egy infó csomagot hívj, ha elolvastad.
- Oké.

Tehát meg is érkeztem határozottan megfontolt, és több hónapos felkészülés után Spanyolországba, Valenciába. Eltartott egy darabig, amíg a tökéletesen megszervezett életemből átszoktam a nappalinkban található „Keep calm and Live in Spain” feliratú papír által tanácsolt életvitelre. Ebben nagy segítségemre volt az érkezésemhez roppant közel eső vallási ünnep, mely Spanyolországban sziporkázó hagyományokkal rendelkezik.

Sohasem fogom elfelejteni a Szent Iván éj napján elözönlött homokos tengerpartot. Több száz ember ünnepelt a kis tűzrakások körül a lángok és a hold fényében. Amikor pedig eljött az idő akkor átugrottuk a hullámokat, a tüzet, a homokbuckát, a földön fetrengő barátot, a vodkás üveget és mindent, amit csak lehetett, hogy ránk találjon a szerelem és a szerencse. Én biztosra mentem romantikus ember lévén, ugrottam mindenből kettőt. Nem örököltem apukám babonás személyiségi jegyeit, tehát nem hiszek az ilyesmiben, ellenben a duplázással valószínűleg olyan mély spirituális bugyrokat nyithattam meg, hogy azóta az élet megajándékozott egy igazán őrült férfitárssal, aki szintén EVS keretében került a városba. Ezt egyben betudhatjuk szerencsének is, tehát ha szummázuk az ott történteket, megéri felforgatni a teljes életedet és belevágni valami bizonytalannak tűnőbe, hogy megleld a vidámságod és az önbizalmad ahhoz, hogy később bármire képes legyél.

Onhausz Hilda