Elérkezett az idő, hogy újra életjelet adjak magamról. Visszatértünk városunkba, Amiensbe a verőfényes délről. Sajnos, az időjárás itt időről időre emlékeztet, hogy javában az ősz közepét koptatjuk. Egyik pillanatban előbújik a nap, a másikban pedig kíméletlen eső áztatja az utcákat. Ennek nem különösebben örülök, ugyanis biciklivel közlekedem.

Visszatérve az irodába nem akadt túl sok dolgunk. Szabad óráimat igyekszem hasznosan tölteni, YouTube videókat böngészve ismerkedek a francia szleng rejtelmeivel, a helyi zenét kóstolgatom, a hazámmal kapcsolatos prezentációmon dolgozom.

A munka érdekesebb része mindig az iskolákba való látogatás. Ezen a héten nekem ebből kettő jutott. Kedden 10-11 éves korosztálynak tartottunk játékokat. Főként földrajzzal kapcsolatos fejtörőket, mint például: „helyezd el a térképen, mi a fővárosa”, valamint melyik országot jellemzi egy-egy kép. Nagyon aranyosak és érdeklődőek voltak a kicsik, de rájuk fért az oktatás. Persze, ennyi idősen én sem voltam tisztában Európával, de különbséget tudtam tenni országok és fővárosok között. Úgyhogy akadtak vicces pillanatok bőven, Spanyolország, Egyesül Államok, Olaszország és Németország után „megállt a tudomány”, a keleti régió teljesen homály. Úgyhogy Magyarország nagyon sok helyen feltűnt, fővárosul megkapta többek között Amszterdamot is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Pénteken idősebb korosztályhoz látogattunk, pontosabban 18-19 évesekhez. Gyengébb franciások fellélegeztünk, angol eszmecserét vártak tőlünk az utazásról általában, ennek előnyeiről, és hogy érezzük itt magunkat. Hát ezt az idilli képet az első 3 perc után elfelejthettük. Idős koruk ellenére a diákok EGYÁLTALÁN nem beszéltek angolul. A mi a neved és hány éves vagy kaliberű kérdések megértése sem sikerült, mi meg néztünk nagyokat, hogy most viccelnek-e. Hát sajnos, ez a szomorú igazság. Akkor lássuk franciául. A téma sem éppen az utazás volt, ők úgy tudták, hogy az országunkról fogunk beszélni. Hát akkor improvizáljuk, szükség van egy laptopra (szerencse, hogy a pendrive-ot elhoztuk, amin a prezik vannak), így válik az ember flexibilissé. Végül azért egész kerek kis történetet hoztunk ki belőle, hasznos volt nekik is és nekünk is.

A hétvégén terveztünk egy kiruccanást magunknak, de sajnos a sofőr megbetegedett, úgyhogy elnapoltuk. Legalább van időnk feltöltődni kicsit. Pénteken az erasmusosoknak szervezett karaoke-partyn mi is tiszteletünket tettük, így, újfent bizonyítottam, hogy a hangomon még dolgozni kell. És sajnos már csak két hónapom van itt erre. Repül az idő. Úgyhogy most ki is kapcsolom a laptopom, mennem kell „franciálódni”.

Kordé Krisztián