Dzsámi, hidzsáb, ramadan, iftar, al-Eid, Bayram – ezek a szavak számomra ismerősen csengenek, avagy néhány muszlim ünnep, szokás, furcsaság rövid áttekintése.

Kezdjük a legszembetűnőbbel, mégpedig a hidzsáb, azaz a női fejkendő áttekintésével. Ennek ugyanis háromféle verziója létezik: a muszlim nők többsége egy színes kendővel csak a haját takarja el, erre külön boltok szakosodtak, ahol a hidzsábok anyaga, mintája, minősége a legkülönfélébb. Tényleg óriási a választék. Vannak nők, akik bár vallásosak, nem takarják el magukat semmilyen módon. És vannak a nagyon szigorú szokás szerint élő nők akik teljes alakot takaró fekete fátyolban járnak. Csak a szemüknek van kihagyva egy rés, azon látnak ki. Sosem volt alkalmam ilyen lányokkal beszélgetni, mert az igazság az, hogy nagy valószínűséggel szóba sem állnának velem.

A ramadan idején voltam Törökországban, ami egy harminc napos böjtölési időszak. Napkeltétől napnyugtáig nem isznak és nem esznek semmit sem az emberek Amikor a nap lemegy, akkor kerül sor az iftár-ra, ami valójában annyit jelent, hogy ekkor ülnek le enni és inni. Hagyományos ünnepi kenyér a „ramazan ekmek”, ami édes magos tésztából készül, és csakis ebben az időszakban lehet kapni. Amire előre felkészítettek minket: hajnali háromkor az ország összes, ismétlem, ÖSSZES utcáján dobokkal és énekkel mennek végig, a lényeg, a minél nagyobb zaj keltése. A mi körzetünkben egy kopasz bácsi és a kisfia látta el ezt a tisztséget. Az első ramadan estén Ardi, egy koszovói muszlim srác kiszaladt az utcára és a dob ütemére táncolt, annyira izgatott volt az ünnep miatt. A három órai dobolás annak a figyelmeztetése, hogy az új nap hamarosan kezdődik, és innentől kezdve megint tilos enni és inni egészen este nyolcig. A törökök közül átlagosan ötből három tartja a ramadant, tehát sokan. Iftáron többször részt vettem, illetve bulizások vége általában az volt, hogy muszlim társaink kettőtől háromig leették magukat a sárga földig, majd elmentek aludni.

Napközben az utcán tilos volt nekünk, európaiaknak is enni. Rengeteg étkezde, kebapos bezárt arra a hónapra. Egy stoppolásunk alkalmával egy hitbuzgó muszlim férfi vett fel minket, az egész délutánt vele utaztuk végig. Amikor benzinkutaknál néha megálltunk, és a bácsi nem figyelt, a kocsi mögött gyorsan ettünk néhány falatot amíg valaki közülünk figyelte, mikor jön vissza, és még idejében el tudjuk rejteni az ennivalót, és úgy tudjunk tenni, mintha mi sem történt volna. (Érdekesség: sok benzinkútnál van imaszoba, ahová el tudnak vonulni – egy vérbeli muszlim naponta ötször imádkozik Mekka irányába.) A ramadan lezárása a Bayram, egy háromnapos ünnep, amikor az egész család összegyűlik és együtt tölt néhány napot.

A legbrutálisabb, leggroteszkebb ünnep címet pedig biztos, hogy az al-Eid nyerné el. Vegák, állatvédők, figyelem! Az al-Eid idején ajánlatos nagy ívben elkerülni minden muszlim országot! Az ünnep az állatáldozat bemutatásáról szól. Az áldozatbemutatás után pedig részt kell venni a dzsámiban egy többórás ünnepi szertartáson. Ilyenkor új ruhát húznak, parfümöt használnak. Hazafelé menet pedig olyan útvonalat választanak, amin egyékbént nem szoktak járni. Hálát adnak Allahnak a családért, meg mindenért, amiért csak akarnak.

Grüsürüz (viszontlátásra) és asap (bátorság)!

Vörös Anna