Az EVS szerintem arról szól, hogy próbára tegyük magunkat, új képességeket szerezzünk és minél több új dologba vágjunk bele, hogy a végén megtalálhassuk a nekünk legmegfelelőbb helyet / embereket / körülményeket.     

Sok sztereotípiát olvashatunk a finnekről (zárkózottak, szótlanok stb), de én most igyekszem őket egy másik megközelítésből is bemutatni nektek. A bizalom számukra egy fontos alappillér, az alábbi 3+1 pontban pedig meg is osztom veletek tapasztalataimat ennek kapcsán. Íme az én viszonylag szubjektív…

Az első hónapokban az itteni barátaim mindig kérdezgettek, hogy mit gondolok Olaszországról, az emberekről és úgy általában mindenről, ami itt történik és én is nagy érdeklődéssel hallgatom, hogy mit gondolnak rólunk. A nagy eszmecserék közben arra is rájöttem, hogy mennyire másként látnak minket,…

Tavaly nyáron döntöttem az EVS önkéntesség mellett. Átnyargaltam a biztosból a bizonytalanba – legalábbis a külső világom nagy része abszolút így ítélte meg. Előtte ugyanis egy tökéletes buborékban tartottam fent magam, amiben minden adott volt a biztos egzisztenciához. Az elhivatottságom azonban…

A mostani bejegyzésemben a projektem egy nagyon különleges részéről írok. Az egy év nagy részében Pratoban lakom és dolgozom, főleg gyerekekkel és a partnerszervezetekkel való kapcsolattartással, egy kis EVS koordinációval foglalkozom. Azonban amint jó az idő (ez körülbelül március közepe) van egy…

Szerencsés flótás vagyok, ez nem is kérdés. De miért is? Gyakran olvasni ilyen - olyan konfliktusokról más - szintén az EVS-ről szóló - blogokon. Túl sokan laknak együtt egy lakásban, van, aki lusta, és nem takarít, esetleg kibírhatatlan a szobatárs... Nekem nagy ajándékot pottyantott az ölembe az…

Maradjunk annyiban, hogy a finnek tudnak majálist ünnepelni! Aki látta már ezt testközelből, annak nem is kell tovább részleteznem a miérteket. Azonban azok, akik még nem igazán ismerik a finnországi vappu ünneplést, most lelkiismeret-furdalás nélkül vegyenek ölbe egy tál szemtelenül túlcukrozott…

Minden országnak megvannak a maga sajátosságai, ami különbözővé teszi azt a többitől. Nemcsak óriási különbségekre gondolok itt, mint például a nyelv, ami egyértelmű, hanem azokra az apróságokra is, amiknek a felfedezése minden nap rádöbbent arra, hogy nem Magyarországon vagyok.

Hogyan is lehetne négy napi élményanyagot egyetlen ínycsiklandó süteménnyé formálni, vagyis egy olyan bejegyzést írni, amely akár a kókuszgolyó, az emlékek morzsáiból valami olyat tesz a kíváncsi olvasó asztalára, ami után mind a tíz ujját megnyalja majd? Nem tudom a tuti receptet, de remélem ízlik…

Otthon már javában tavasz van, azonban én itt Helsinkitől 280 km-re még csak most kezdem érezni, hogy a tél visszavonulót fúj. Itt-ott még lehet látni hószigeteket az erdőben és néha meg is csúszok a jeges verandán, amikor reggelenként álmosan kilépek a faházikómból... Szóval ha akarnám se tudnám…