#100újélmény

Motiváló koktél a változtatáshoz

by Onhausz Hilda

2015. október 14. - luca.p

hilda4.jpg

Én nagyon szeretem a mínuszokat, meg ha havazik és imádom a telet, nem is érdekel a nyár. A sál a sapka és a kétujjú kötött kesztyűm a kedvencem, ha ropog a friss hó a csizmám alatt, akkor vagyok én a legboldogabb. Nincs nekem semmi bajom az esővel és a széllel, ha hűvös van, mit bánom én, csak a 30 fokokat ne kelljen elviselnem, mert én abba belehalok.

 – mondtam  ezt én egy olyan 5 hónapja, 7 napja, 3 órája és … na jó, azért ennyire pontosan nem tudom behatárolni az időt, de az biztos, hogy el sem tudtam magam képzelni egy igazi 3-4 hónapos spanyol kánikulás nyárban. Lássuk, mi minden segített a megszokott életemen való változtatáshoz, avagy íme, az én motiváló koktélom:

1. A spanyol nyár

Most, hogy túl vagyok rajta és itt is elkezdett átfordulni lassan az időjárás az őszbe, kezdem nagyon hiányolni a konstans 38 fokot, a perzselő napot, a forró betont, az árnyékok hűsítő védelmét, és a lusta öltözködést, ugyanis teljesen mindegy, hogy melyik short-hoz melyik toppot veszed fel, mást úgysem bírsz elviselni magadon, pucéran pedig mégsem járkálhatsz. Egy idő után rájöttem, hogy nem csak én estem a naiv hibába, több lakótársam, vagy EVS társam is otthon hagyott mindent melegebb ruhát, mondván minek az? Spanyolországban mindig tűz a nap.

2. A spanyol emberek segítőkészsége

Imádtam hozzászokni a nyárral együtt járó nyitottsághoz, ami az emberekből sugárzik. Nem szeretem a „téllel járó zárkózottság és nyári nyitottság” sztereotípiát, pedig akárhogy is cáfolnám meg, sajnos igaz. Példának okáért egy perc sem telt el, amikor leültem a buszmegállóban a padra a térképemmel és megjelent egy ellenőr, hogy miben segíthet, mert ő majd elnavigál, csak mutassam meg hova mennék. Ráböktem a házunkra és az úr kedvesen leintett nekem egy buszt, elmagyarázta a sofőrnek, hogy legyen szíves, szóljon nekem, amikor a megfelelő megállóba értünk, és mutogassa el, merre találom az utcát. Minden angoltudásukat összeszedték és haza is jutottam.

Alapvető dolog, hogy itt senki nem beszél angolul. A tézis ugyanis, hogy minek beszéljenek idegen nyelven, ha megérti a szomszéd, a zöldséges, és amúgy is Spanyolországban élnek, minek beszéljen angolul, ha ez nem Anglia. Nos, ezen is túl kell tennie magát az embernek, mert bár megfordulhat a szürkeállományodban, hogy azért legalább a munkahelyeden megtisztelhetnének egy How are you?-val, ha már nagy európai önkéntes vagy, de egy idő után rájössz, hogy semmi szükség nincs rá, ugyanis előbb-utóbb spanyolul kell beszélned mindenkihez, és ez csak a legjobbat teszi veled. Még nagyobbat dob az egészen, hogy roppant segítőkészek, addig megy a mutogatósdi, amíg ki nem találod, mi a „híres mestersége címere”.

hilda3.jpeg3. Keep calm and live in Spain

Ezek az emberek sokkal jobban ráérnek, mint ahogy ezt otthon tapasztaltam. Én sohasem kések, illetlenségnek tartom, itt pedig 15 perc alap, baráti találkozásokkor fél óra, egy óra meg sem kottyan. Nem kapkodnak, a dolgok a helyükön maradnak és megvárnak. Nagyon nehezen asszimilálódok, ugyanis elég türelmetlen típus vagyok, szóval jó iskola ez nekem, csak túl nehéz a tananyag, ellenben a tanárok nagyon jók. Kedvesek és viccesek a spanyolok, sokkal közvetlenebb társaság, mint amit először el tudtam volna képzelni. Ennek köszönhetően leltem rá olyan barátokra itt, akikkel bízom benne, hogy életem végéig tarthatom a kapcsolatot.

4. Megtanultam változtatni a megszokott életemen

Sokat gondolkodtam rajta, hogy ha megöregszem, milyen módon kezdeném el mesélni az itt eltöltött időt, és azt hiszem, az lenne az első dolog, amit felhoznék, hogy kinyitotta a szemem a világ felé. Ha az ember fél változtatni és fél otthagyni a kényelmet, sohasem fog rátalálni azokra az apró csodákra, amiket magába foglal egy „új világ” felfedezése. A megszokott életben sokkal magasabb elvárásokat tűz ki maga elé az ember, ellenben ha minden körülötted lévő dolog új és ismeretlen, akkor egy gyógyszertári vásárlást is sikerélményként tud elkönyvelni az ember. Ez segít ahhoz, hogy sokkal több önbizalmad legyen belekezdeni valami újba a jövőben is. Egyetlen egyszer kell csak kilépni a komfortzónából és a hátadra venni az ismeretlent, a bátorságod kifizetődik.

Ebben a rohanó és elsikló világban az ember nem áll meg gyönyörködni a szépben, nem áll meg élni, csak sodródik a kavalkáddal. Fel kell ismerni, hogy minden, amit magad mögött hagysz, csak új dolgokat hoz, és ezt ki kell használni. Ha tehetném, bevezetném kötelezőképpen minden fiatalnak az életébe az EVS-t, mert ezzel hatalmas kapukat rúgsz be magad előtt és megízleled a világot, amiből még többet akarsz majd és nem lesznek többé aggodalmaid, hogy belevágd a fejszéd akár a legkeményebb fába is. Talán 5 hónap kevés időnek hangzik, és nehezen hiszitek el, hogy ilyen fenekestül felforgató élményben lesz részetek, de én vagyok az élő példa rá, hogy ha megteszed, már sohasem leszel ugyanaz az ember, aki azelőtt voltál, a szó teljes pozitív értelmében.  

Onhausz Hilda

Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS - European Voluntary Service) az Erasmus+ program keretén belül 17 és 30 év közötti fiataloknak nyújt lehetőséget arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön önkéntes munkát végezzenek.

A bejegyzés trackback címe:

https://100ujelmeny.blog.hu/api/trackback/id/tr567968970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása